Az ember gyakran �lmodozik. Van, hogy nem szeretn�l felkelni egy �lomb�l, ugye? B�r ezt �n tudhatom a legjobban, h�vhatn�tok huszadik sz�zadi Csipker�zsik�nak. A t�rt�netem el�g bonyolult, de rem�lhet�leg �rt� f�lekre tal�l. A nevem Valentina, tizenh�t �ves l�ny vagyok, akit skizofr�ni�val kezeltek egy k�rh�zban.
A j�v�met tervezgettem, b�r a jelenem nem volt t�l f�nyes. Kider�lt a skizofr�ni�m, �s amikor be�t�tt a krach, sajnos nem lehetett menek�lni. A bar�tom elhagyott, az iskol�ban �letvesz�lyesnek tartottak, �gy a sz�leim a hossz� t�v� altat�st v�lasztott�k, teh�t k�s�rleti ny�l lettem. Egy �j gy�gyszert pr�b�lgattak rajtam, �s azt hitt�k, semmit sem �rzek, vagy hallok. Pedig �n minden pillanatban itt voltam.. Itt is, �s ott is. Hol van az ott? Az ,,�lmaimban".
Az emberek �ltal�ban nem eml�keznek az �lmaikra, de a betegs�gem l�v�n, �n mindent ugyan�gy �ltem meg mindk�t helyen. Csal�d�s volt a val�di �letem, mert egy szob�ban fek�dtem sok ideig, rajtam pr�b�lgatt�k a leg�jabb gy�gyszert, �s csal�d�s volt az �lmom is, mert v�get �rt. De menj�nk kicsit m�lyebbre, elmes�lem mi t�rt�nt.
Az els� pillanatban, amikor felkeltem az �lmomban, azt hittem, hogy az a val�s�g. Ami miatt r�j�ttem, - vagyis ink�bb aki miatt - az Cristopher volt. Akkor m�g nem ismertem, de r�gt�n odaj�tt hozz�m, �s felseg�tett a f�ldr�l.
- Az eg�sz �jszak�t a domb tetej�n t�lt�tted? - k�rdezte nevetve. - M�g j�, hogy nem esett az es�.
Hirtelen nem tudtam eld�nteni, hogy a nap vil�g�t, vagy az � mosolya. Az �lmok persze mindig feler�s�tik a dolgokat.
- �, szia. Igaz�b�l el�g furcs�n �rzem magam, de kezdek r�j�nni, hogy mi�rt. - eszembe jutott a k�rterem, any�m k�rlel� tekintete, �s az orvos p�r �rtelmesen kivehet� szava. - Most csak �lmodom. Semmi sem val�s�g.
- �, h�t te is. - mondta meglepetten, majd hajsz�lv�kony r�nc h�z�dott v�gig homlok�n egy m�sodpercre.
- Mit �n is? - tudakoltam.
- Rajtad is k�s�rleteznek?
- Honnan tudod? Tal�n te is.. te is �gy ker�lt�l ide? - nehezen kaptam leveg�t.
- Skizofr�ni�m van, �s igen. De itt nem kell izgulnod, nem j�n el� a m�sik �ned. - pr�b�lt nyugtatni.
- �n eg�szen id�ig nem is tudtam, hogy skizofr�n vagyok. Vannak m�sok is?
- Persze, nem tudjuk, csak �gy megt�rt�nik. Nincs m�s, �n legal�bbis nem tudok r�la. Nem tudod elk�pzelni, mennyire �r�l�k a t�rsas�godnak. Gyere, biztons�gos helyre vezetlek.
Az ,,�lmomban" nem volt senki m�s, csak �. Ez lenne? B�b�k�nt j�tszanak vel�nk, m�g mi egy sz�munka kialak�tott vil�gban t�velyg�nk ketten? H�t, ez volt. Nem tudni, mennyi ideig j�rtuk fel-al� az utc�kat, besz�lgett�nk, gondolkodtunk, mikor eszembe jutott valami.
- Pr�b�lt�l m�r direkt fel�bredni? Kit�rni innen? - k�rdeztem.
- Innen nem lehet. Ha pedig m�gis, biztosan vesz�lyes.
- Ha sosem pr�b�ltad, nem is tudhatod! Am�gy is �lmodunk, mi baj t�rt�nhetne vel�nk? Megvan!! Ha valami baj t�rt�nik vel�nk, csak fel�bred�nk, nem?
- Gondoltam m�r r�, de nem tudn�nk kivitelezni. Meg akarsz halni?
- Nem akarok meghalni, csak fel�bredni. Csak nem kell meghalni ahhoz, hogy felkelj�nk.
- Nem tudom Valentina, �n.. rossz kimondani, de azt hiszem f�lek.
- Te mondtad nekem mindig, hogy b�zzak magamban. Fogadjam el a hib�imat, �s legyek boldog. Te ism�telgetted �r�kk�, hogy ha elfogadom magam, �nbizalmam lesz, �s sug�rzok majd. Cristopher! Meg kell tenn�nk.
K�zel h�z�dott hozz�m, �s olyan valami t�rt�nt, ami az eg�sz hozz��ll�somat megv�ltoztatta. Megcs�kolt. Mag�hoz vont, �s nem engedett el, mintha erre v�rt volna, �s most �r�kk� �gy akar maradni. Ott eld�nt�ttem, hogy nem �bred�nk fel. Mert az �lmom csodasz�p volt.
Tov�bb telt az id�, tal�n egy �v is, m�g mi kiz�rtuk a kinti, m�sik vil�got �s egy�tt �lt�nk. Egyik d�lut�n megd�rd�lt az �g, hatalmas erej� sz�l f�jta a f�k lombjait, az es� kem�nyen kopogott az ablakon. Melankolikus hangulattal �ltem a kanap�n, Cristopher velem szemben olvasott. Egyszer csak a sz�v�hez kapott. Ijedten ugrottam hozz�, � pedig reszketett.
- Mi a baj, Cristopher?! Mi t�rt�nt? Hah�! Hallasz engem? Figyelj r�m! Mi t�rt�nt?
- Valami.. van.. Valami.. t�rt�nik.. - mondta elhalkul� hangon.
- De mi? - ekkor �n is �reztem. A sz�vemhez kaptam, a t�d�m nem jutott leveg�h�z. Sz�delegni kezdtem. Akkor j�ttem r�, hogy elj�tt az id�.
- Cristopher! Felkeltenek. Fel fogunk �bredni, ez�rt vagyunk rosszul.
- Ne! Nem szabad. Nem akarlak elengedni! - l�ttam a k�nt az arc�n.
- Nem kell elengedned, a val� �letben tal�lkozunk. - mondtam mosolyogva, megsimogatva az arc�t.
L�ttam, ahogy elhom�lyosodnak a k�rvonalai. �ttetsz� lett, majd teljesen elt�nt, majd nem sokkal k�s�bb �jra hallottam a g�pek csipog�s�t magam k�r�l, ami p�r ember mormog�s�val k�l�nlegesen ideges�t� szimf�ni�t alak�tott ki.
- Cristopher.. - suttogtam. - Hol van Cristopher? Mennyi ideig aludtam?
Az orvosok nem �rtett�k amit mondtam, majd mikor hangosabban k�rdeztem, a mellettem l�v� �gyra mutattak.
- Ott fekszik. K�t h�napig aludt�l.
Cristopher zavartan pislogott, majd megsz�lalt.
- Szia. Ismerj�k egym�st?
V�gtelen megd�bben�st �reztem, majd s�rva fakadtam. Elvesztettem! Nem eml�kszik r�m.
- K�ldjetek vissza! - ki�ltottam. - Vissza akarok menni!
- Nem mehetsz vissza, a kezel�s sikeres volt. - mondta az orvos. - Cristophern�l szint�n. N�la eml�kezetkies�s van, ha j�l l�tom. Sajn�lom, Valentina, de ezt nem lehet visszacsin�lni.
- Nem! Nem akarom! K�ldjenek vissza, k�ny�rg�m! - mondtam zokogva. - K�rem.. Mindent elvesztettem! K�rem... - nem tudtam meg�ll�tani a k�nnyeimet.
Nem engedtek visszamenni. A vil�gom �jra �sszeomlott. P�r h�tig m�g bent tartottak megfigyel�sen, de �n csak s�rtam �s kifel� b�multam az ablakon. N�ha m�g eszembe jutott a m�lt. Az �lom. Hogyan siker�lt valakinek �lmomban elrabolnia a sz�vemet. Amikor elhagytam a k�rh�zat, a vend�gk�nyvbe ennyit �rtam: Csak besz�lgett�nk, nevett�nk. Meg�ll�totta ezt a rohan� vil�got. A szem�be n�zve nem is akartam, hogy teljen az id�. Finoman leemelte lelkemr�l a fekete f�tylat, amit�l h�napok �ta sz�rk�nek l�ttam mindent. A probl�ma csak az, hogy � ezt nem tudja. Jobb is tal�n, mert �gy nem kell szemben�znem a f�lelmemmel, amit a lelkem m�ly�n kezdett�l fogva tudok: � nem �gy gondolja.