A szob�ba l�ptem, �s mindent a tervek szerint csin�ltam. T�vir�ny�t�val a kezemben le�ltem a fotelre a kamer�val szemben, majd megnyomtam a felv�tel gombot. Apr� piros p�tty izzott fel, innen tudtam, hogy elkezd�d�tt. Magabiztosan, hangs�lyozva kezdtem bele mondand�mba, egyenesen a kamer�ba n�zve.

- Sziasztok! Katie Brook vagyok, ez a vide� pedig egy levelet tartalmaz. K�sz�n�lev�l a gy�l�ltnek., �gy gondolom jobb c�met nem is adhattam volna neki. Azt hiszem el is kezdem. Nem vagyok t�l er�s t�pus s�t, ami azt illeti el�gg� �rz�keny vagyok. Az emberek, minden nap a cselekedeteikkel �gy hatnak r�m, mint a sz�l egy lev�lre. Ki�p�tettem magam k�r� egy burkot, ami megv�d az er�s sz�lt�l, �s a rosszindulat� emberekt�l. Csak sajnos ez a burok be sem enged t�l sok mindent. Egyszer engedett be, �s err�l sz�lna ez a t�rt�net.

Mikor megismertelek, r�gt�n tudtam: megtal�ltam azt, akit eddig annyit kerestem. A k�zeledben v�gtelen�l boldognak �reztem magam, tulajdonk�ppen nem akartam, hogy v�ge legyen egy-egy pillanatnak. De a boldogs�gon k�v�l m�st is megtanultam a kapcsolatunkb�l. Ha b�zol, �tvernek. Nos, miut�n ez megt�rt�nt, nem tudtam mit is kellene kezdeni magammal. Hetekig szenvedtem az �gyban fekve, azon gondolkodva, mit csin�ltam rosszul. V�g�l nem tudom, mi seg�tett mindezek feldolgoz�s�ban, de elmondom, mire j�ttem r�, visszagondolva k�t �v t�vlat�b�l. Nem az �n hib�m volt. R�szese voltam a hib�nak, az val� igaz, de nem az �n hib�m volt. Mennyi szerepem is volt benne? Ja, igen. T�l sokat adtam, t�ls�gosan monog�m voltam. Ez nem megy mindenkinek, ugye, George? Nem tudom, hogyan s�rhattam annyit egy ennyire romlott, elfuser�lt alak miatt, de tudod mit? F�tylat r�. Ugyanis m�g egy dolgot megtanultam, m�gpedig azt, hogy ha �t is vernek, ha a h�tad m�g�tt undor�t� dolgokat m�velnek, vagy ak�r len�znek, nem szabad feladni. Nem fordulhatok �ngyilkoss�ghoz. T�l egyszer� lenne mindkett�nknek. Neked ott lenne Zoe, nekem pedig a cseppet sem b�k�s hal�l. �n b�k�sen szeretn�k meghalni. Ez�rt nem is tettem meg. Minden nap elfojtottam magamban a d�h�met �s csal�dotts�gomat, de ez sem vezetett c�lra. Elnyomni az eg�szet v�gtelen�l kem�ny feladat, ami rengeteg keser�s�get hordoz mag�val. Mivel �n boldog �letet szeretn�k �lni, v�g�l abban tal�ltam megold�st, hogy am�g �lek, minden nap arra gondolok, hogy mit vesz�tett�l. Ehhez er�t ad az a cseppnyi kis fekete gy�l�letcsepp, ami beleesett a v�zzel teli poharamba. K�sz�n�m, hogy adt�l okot �lni, k�sz�n�m, hogy nem haltam meg egy magadfajta miatt. Mivel m�s miatt nem tudok k�sz�netet mondani, gy�l�lk�dni pedig nem fogok azon a fekete kis cseppen k�v�l, fogadd utols� j�k�v�ns�gomat: Rem�lem visszakapod.

Utols� szavaimat kimondva vettem �szre, hogy egy�ltal�n nem s�rok. Mi�rt is s�rtam volna? R�gen t�rt�nt, megtal�ltam r� a megfelel� kezel�st, �gy nem lehet baj. Hideg tekintettel pillantottam utolj�ra a kamer�ba, majd megnyomtam a gombot. A felv�tel le�llt. Ugyanolyan ridegs�ggel vettem ki a kazett�t, �s helyeztem bele egy nagy bor�t�kba.. Az utols� feladatom eljuttatni a c�mzetthez. Megc�meztem a bor�t�kot, majd feladtam post�n. El�gedett mosollyal l�ptem ki az utc�ra, �s ekkor �reztem igaz�n, hogy minden tizt�zva van.
Minden, v�glegesen, �r�kre...