K�nz� gy�trelem a viszonzatlan szerelem,
Elj�n, r�d tal�l, majd itt hagy hirtelen.
Elviszi a sz�ved, s otthagyja szirteken,
Hogy majd onnan vesse le mag�t mereven.

Mi�rt k�nzol, mi�rt b�ntasz, mondd mit tettem?
Hogy e keserves b�b�nat lett a vesztem.
Ily nagy hiba h�t, hogy szeretni mertem,
S boldogs�g helyett v�g�l f�jdalmat leltem.

Hagyj el, gy�trelem, hagyd el sz�vemet,
Oly messze menj, hogy ne l�ssam sz�nedet.
Nem kell t�bb s�t�ts�g, ne halljam h�redet,
�lmot akarok l�tni, t�nd�kl�t, sz�neset.

Ha nem hagysz el, h�t �n magam megyek,
Majd h�tukra kapnak a nagy pajkos szelek.
H�tukra kapnak, s visznek, minden lebeg,
A sz�vemben f�jdalom soha t�bb� nem remeg.