Saj�t szavamba v�gva rontok
kereszt�l eml�keink k�sza
�sszevisszas�g�n.
�n akarok lenni, aki el�bb kimondja!
De mit is?
Rohan�s k�zben elfelejtettem.
L�legezni is.
Megtelik a t�d�m, elnehez�l a sz�vem.
Nem tudom m�r, mi eml�k, vagy mi az,
mit most �ltem �t nemr�g.
Tal�n �pp egy perccel kor�bban,
am�g te ott volt�l a m�sik szob�ban.
�s �n �t akartam t�rni a falat,
de nem a h�z�t.. A saj�todat.
S a saj�tomat.
Simogatni az arcod,
�s n�zni ahogy alszol,
�gy �rezni egy pillanatig,
hogy minden passzol, �s az id� nem
hajszol.
Egy percet sz�nni r�d.. Egy �r�t, egy �vet.
Vagy ameddig csak k�red..
Olyan sz�p a f�nyed. Szinte l�tom az aur�d,
ahogyan k�rbe�lel. Hiszen itt vagyok k�zel.
M�gis t�vol �rezlek n�hanap, �rzem, ahogy az id�
kett�harap.
Megt�p�z.
Nem akarlak elengedni, s k�rlek:
te se hagyj menni.
Ne engedj�k az id�t nyerni,
nyerj�nk ink�bb mi id�t..
Hiszen komplementer halmaz vagyunk,
meg egy paradoxon,
s m�rgez� vagy nekem, mint a paraoxon.
M�gis te vagy a legjobb. Az elem,
ami hi�nyzik bel�lem.
K�rlek, ne vedd ezt el t�lem.
Mi�rt?
Mert szeretlek... esetleg.