Elnyúltam a kanapén.
ugyanolyan átlagosnak tűnt ez a mai nap is,
mint a többi.
de most mégis más volt.
egy, kettő, majd egy tucat párna töltötte ki
a helyed.
mert te nem voltál már ott.
csak elképzeltem,
mi lett volna ha..
ha nem veszünk össze apró dolgokon,
ha nem dobálunk egymáshoz olyan sértéseket,
amiket amúgy ki se mernénk mondani,
de a düh, az dolgozik.
nem rád haragudtam. a helyzetre.
de te rám haragudtál.
és nem csak harag tombolt a szemeidben,
hanem megvetés..
felém, vagy magad felé?
nem foglalkoztunk vele.
becsaptad az ajtót,
szívem félfája lüktetve rezgett bele.
Majd megszoktam, hogy elmentél.
Szépen, lassan.