Elhangolva
2015.01.06. 22:22
Úgy érzem magam,
mint egy elhangolt,
régi zongora.
Büszkeségből nem szólok.
Tudom, csak hamis hang
jutna el a füledig,
és azt nem akarom.
Semmiképp.
Tisztán szóltam régen..
A mesterműveidet segítettem
világra..
S most nem csak azokat,
engem is elrontasz.
Állok egyedül a poros szobában,
az abrosszal leterített kisasztal
mellett, amin ugyanott van nyitva
a könyv, immár három és fél éve.
A történet nem tetszett, vagy
csak egy rész, de itt hagytál
minket.
S magadból egy darabot mindnyájunkban.
A te lelked nem porosodik?
Javítsuk meg egymást.
|