Nem kellett volna így végződnie,
három méterrel a
föld alatt
és nem
a felhők fölött.
Fájok az emlékezéstől,
és most már a májam is sóhajtozik
az alkoholmérgezéstől.
Az árat megint én fizetem.
nem vall úriemberre, kedves.
csak egy sör volt, esetleg
kettő-három, meg pár feles - igyatok! -
(Aztán otthon a kádat telehányom.
Najó nem.) Mértékletes vagyok.
Képzeletben szád a számon,
az izzadtságodtól ázom,
súlyod az ágyra nyom,
s lázasan kapkod levegő után
a levegő köztünk.
forr a vágy,
amit egymástól kölcsönöztünk.
elfogyott a sör. elfogyott az érzés.
tudod..
végződhetett volna így is,
ha rajtam múlt volna.