Figyelj
2015.01.06. 22:27
elkerülöm a figyelmed.
véletlen, vagy direkt..
számít már?
felgyülemlett kosz, hajcsomó
csíkja
a felmosó után.
ezek vagyunk mi.
a villódzó barna szempár
tükrében kerestem saját
szemem tükrét,
de csak vakságot
láttam.
öntudatlan állapotot,
álmos éberséget,
bánatot.
azt mondják,
az ellenséged ellensége
a barátod.
a félelem az ellenségem,
az övé a nyugalom.
mégsem játszunk pirospacsit,
a parkban,
rózsaszín alkonyon.
pedig olyankor csendes a táj,
nincs egy hang sem
csak belül dübörög a gondolat,
mint a gyorsvonat.
nem támaszkodhatok rá,
mint barátra.
elillan csendesen,
mintha ott sem lett volna.
vagy nem is volt?
lehet, csak álmodtam..
de akkor az egész életemet is,
a csalódásokat,
az apró örömöket,
majd a pofáraeséseket.
álmodnom kellett,
vagy most szálanként tépkedném ki,
néma sikolyokkal a hajam,
hogy voltam elég bolond,
boldogtalan,
hogy a figyelmed akartam.
ami elkerül.
messze.
|