Zuhog az eső, kopog az ablakon,
villámok festik az eget,
s mintha nappal lenne
éjjel.
Mintha nappal lenne,
úgy várok fekve,
szótlanul.
Te pedig egyedül alszol,
ágyakkal,
házakkal,
kilométerekkel arrébb,
csendesen.
Eszedbe jut-e még a vallomás,
vagy elméd most kiürült
hangversenyterem?
Nem szól hegedű,
nem szól trombita,
csak a szívem szól,
ez a viseltes,
ép emlékezetű.
Igen, emlékszik rád,
nem jön a keserédes felejtés,
Csak a holnap reggeli újságban
a gyászjelentés.