Csengőszó ijedten menekült a könyvtár ajtaja felé az őt üldöző macska elől. Gyűlölte azt a macskát, mert rendszeresen a nyomában volt, ha átkelt az emberekhez. De muszáj volt meglátogatnia Jenny-t, mert egyedül ő tudta támogatni a beteg kislányt. Minden látogatásnál eszébe jut az a nap, amikor először találkozott vele.

A könyvtár polcán ült, és nézegette a könyvek borítóján lévő képeket, mikor Jenny a terembe lépett. Szaporán szedte apró lábacskáit, zaklatottnak tűnt. Elővett egy könyvet a fejével egy szinten lévő polcról, majd leült, letörölt egy könnycseppet az arcáról, és olvasni kezdett. Csengőszó először nem merte megközelíteni őt, de egy óra múlva odarepült a szék tetejére, és a fülébe suttogott. Jenny nagyon megijedt, de utána tágra nyílt szemeivel kíváncsian nézett az apró termetű lényre.
- Ki vagy te? - kérdezte félénken.
- A nevem Csengőszó. Én egy pille vagyok, és Pille-honból jöttem. - válaszolta a pille.
- Pille-hon? Az messze van innen? - kérdezősködött tovább.
- A könyvtár az átjáró az én és a ti világotok között, ezért vagyok én most itt.
- Milyen gyakran jársz ide?
- Szinte minden nap.
- Átjönnél hozzám minden nap beszélgetni? Ma derült ki, hogy beteg vagyok. Megpróbálnak meggyógyítani, de állítólag nem sok esély van rá. - nézett szomorúan a pille szemébe. - Szükségem van egy barátra.
- Nagyon szívesen átjövök hozzád.
- Pille-honba át lehet kelni?
- Nem tudok rá módot sajnos, de én is nagyon szívesen megmutatnám neked a helyet, ahol lakom.
- Körbevezetlek! - mondta mosolyogva a kislány, majd a vállára ültette a pillét és elindultak.

Telt az idő, Csengőszó pedig betartva az ígéretét, minden nap meglátogatta Jennyt a könyvtárban. A kislány állapota javult, napról-napra vidámabb és egészségesebb lett. Órákat olvastak a könyvtárban, játszottak a kertben, Jenny még pille szavakat is megtanult. Egyik nap azonban Jenny nem volt a könyvtárban. A pille berepült a szobájába, azonban ott sem találta. Leült az éjjeliszekrényre és várt. Órákon keresztül várta a kislányt, aki végül megérkezett, de sápadt volt, élettelen és végtelenül kimerült. Csengőszó elbújt a kislámpa mögött míg Jenny anyukája az ágyába fektette kislányát, majd mikor mindenki elment, előjött.
- Jenny! - suttogott a lánynak.
- Csengőszó.. - motyogta Jenny. - Nem tudtam elmenni.. Bocsánat.. Rosszul lettem és bevittek a kórházba. Anyáék egész nap mellettem voltak, de sírtak. Meg fogok halni, Csengőszó.
- Nem! Nem! Az nem lehet Jenny! Egészséges lány vagy és meg fogsz gyógyulni! - simogatta arcát a pille.
- Sajnálom, Csengőszó. Pedig reméltem, hogy több időt tölthetünk együtt.
- Jaj, Jenny. Nem halhatsz meg. Meggyógyítalak. Megígérem, hogy rendbe fogsz jönni. - szállt fel a pille - Elmegyek Pille-honba és meg fogsz gyógyulni!

Csengőszó ijedten menekült a könyvtár ajtaja felé az őt üldöző macska elől. Gyűlölte azt a macskát, mert rendszeresen a nyomában volt, ha átkelt az emberekhez. De muszáj volt meglátogatnia Jenny-t, mert egyedül ő tudta támogatni a beteg kislányt. A rossz hír miatt pillanatok alatt átkelt a kapun, és a királynő elé ment. Elmagyarázta a helyzet fontosságát, és hogy mennyire fontos neki a kislány élete és barátsága. A királynő válasza nem volt bíztató, ugyanis embert csak Pille-honban lehet meggyógyítani, mivel a varázsporok nem hatnak az emberek világában. Jenny-t azonban nem lehetett átvinni a kapun. Csengőszó minden lehetséges ötletét felvetette, de egyik sem tudott volna segíteni. Rohanvást repült vissza az átjáróhoz, majd a kislány szobájába. Elkésett. Jenny halálsápadt arccal feküdt az ágyon, a szülei az ágy szélére borulva zokogtak. Megfordult és visszaindult a könyvtárba.

Végtelenül szomorúan ért vissza Pille-honba, ahol céltalanul bóklászott egy ideig. Nem akarta látni a könyvtárat soha többé. Nemsokára beköszöntött a tavasz Pille-honba, így ünnepség zajlott a születendő pillék miatt. A pillék tulipánokban születnek, a tulipánok színe dönti el a pillék nemét. Majdnem minden tulipán pilléje rövid idő alatt megszületett és együtt ünnepelt a tömeggel. Nagy tömeg gyűlt össze azonban egy apró, piros tulipánnál. Csengőszó közelebb ment. Amikor a tulipán nyílni kezdett, mindenki hátralépett, ő azonban közelebb és közelebb ment a virághoz. A virág szirmai szétfeszültek, és egy apró lányka feküdt benne. Felült, megtörölgette szemeit és körülnézett. Csengőszót furcsa érzés kerítette hatalmába. Egy emlék.
- Jenny! - suttogta maga elé.