A láthatatlan
2014.03.16. 14:31
Nem tudom, mit kellene tennem, de ahogy itt állunk egymással szemben, valami mélyen elindul bennem. Te nem látsz, csak én látlak téged. Levegő vagyok, átlátszó. De hiszen a szemembe nézel, a lelkembe látsz.. Elindulsz felém, de tudom jól, hogy nem engem keresel. Átvágsz a tömegen, majd rajtam is. Keresztülgyalogolsz a lelkemen és a szívemen. Megállsz, mint aki falnak ütközött. Visszafordulsz, mert furcsa érzésed nem hagy nyugodni. Újra szemtől szemben állunk, de a helyzet változatlan. Sóhajtok. Ó, ha lenne köztünk üveg, vajon látnád kétségbeesett és szomorú sóhajom páráját? Felém nyúlnál-e, hogy kivezess a kínzó fájdalomból, melyet te idézel elő, s mulasztasz el? Mintha látnál, tekinteted az enyémbe fúrod. Közelebb lépek, szótlan, hangtalan. Átölelnélek, a füledbe suttognám, amit érzek, de nem lehet. Szomorúságom ködébe burkolózva hátrálok. Soha nem fogsz meglátni. Soha nem lehetsz az enyém. Soha, soha, soha.
|